Küldetésünk, hogy a horizontális nézőpontból – a bűntől, a problémáktól, a testi érdekektől, megüresedett hagyományoktól – egy vertikális irányba, Isten felé vezessük az embereket.

Hisszük, hogy az Ó- és Újszövetség hatvanhat könyve Isten Igéje, Isten önkinyilatkoztatásának teljes feljegyzése az emberiség számára. Különböző emberek, miközben a saját stílusukban írtak, természetfeletti ihletést kaptak a Szentlélektől, hogy megírják Isten szavait, amelyek tévedhetetlenek az eredeti írásokban.

Ezért azok, akik a bibliai szöveg szó szerinti tanulmányozására szentelték magukat, figyelembe véve az írás stílusát és a társadalmi-történelmi-nyelvtani kontextust, megérthetik Isten Igéjét.

A Szentírás teljesen megbízható, és az egyetlen elégséges és végső tekintélyünk egész életünkre a hitben és a gyakorlatban. Bár személyes és gyakorlati szinten kell megérteni és alkalmazni, értelmezését közösségben kell végezni (2 Timóteus 3:16-17, 2Péter 1:20-21).

Hiszünk az egy élő és igaz Istenben, aki örök (Jn 17,3), aki tökéletes egységben létezik három egyenlő és teljesen isteni személlyel: az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel (Máté 28:19-20).

Az Istenség minden tagja, miközben különböző feladatokat lát el, különböző, de egymást kiegészítő szerepeket tölt be az ember megváltásának történetében. A Szentháromság mindhárom személyének ugyanaz a természete, tulajdonságai, lénye, és egyformán méltók ugyanarra a dicsőségre, tiszteletre és engedelmességre (János 1:1-4, ApCsel 5:3-4).

Hisszük, hogy Isten, az Atya teremtett mindent, és ahogy a Teremtés könyvében meg van írva, az Ő dicsőségére az Ő akarata szerint (Jelenések 4:11), Fián, Jézus Krisztuson keresztül.

Ő mindent fenntart hatalmának és kegyelmének szavával, szuverén vezetést, gondoskodást és kegyelmet mutatva az egész teremtés felett. (Kolossé 1:17, Zsidók 1:3).

Hisszük, hogy Jézus Krisztus, az örök Fiú, szeretettől indíttatva, az Atya akarata szerint, emberi testet öltött (János 1:1, 14, 18), a Szentlélek csodálatos munkája által fogant, és Szűz Máriától született.

Ő teljesen Isten és teljesen ember (János 14,8-9), bűntelen életet élt, vérét ontotta áldozatként, és kereszthalálával megváltotta mindazokat, akik hitüket belé vetették. A harmadik napon feltámadt a halálból és felment a mennybe, ahol az Atya jobbján tartózkodik.

Most Ő a Test, az Egyház Feje, az egyetlen Megváltó és közbenjáró Isten és ember között. Jézus Krisztus hatalommal és dicsőséggel fog visszatérni a földre, hogy betöltse megváltói küldetését (1 Timóteus 3:16).

Hisszük, hogy a Szentlélek mindenben, amit tesz, az Úr Jézus Krisztust dicsőíti ebben a korban. Elítéli a világot a bűn, az igazságosság és az ítélet miatt. Bűnbánatra és hitre vonzza a meg nem váltottakat, és az üdvösséggel új lelki életet ad a hívőnek (újjászületettnek), egységbe hozva Krisztussal és Krisztus testével, az egyházzal.

A Szentlélek keresztel, megszentel, pecsétel, betölt, vezet, oktat, békét ad, felkészít, felhatalmaz és él a hívőben az üdvösség után, és lelki ajándékokat ad a hívőknek, hogy Krisztusban éljenek és szolgáljanak.

A hívő kötelessége az, hogy keresse a Lélek betöltését, és vigyázzon, hogy ne „szomorítsa meg” a Lelket (Efézus 4:30) vagy a Lélek „kioltására” (1Thesszalonika 5:19) olyan életmóddal, amely folyamatosan szembemegy az Ő akaratával. (János 16:8, 13:15, Titusz 3:5, Efézus 1:22, 4:11-12, Róma 8:9-17, 12:4-8, 1 Korinthus 3:16, 12:4-5, 11-13, 19, Galata 5,22-25, Zsidók 2:1-4, 2 Korinthus 12:12).

Hisszük, hogy Isten férfit és nőt teremtett az Édenben, saját képére és hasonlatosságára teremtve, bűn nélkül, hogy dicsőítse Istent és élvezze közösségét.

A Sátán által megkísértett ember szándékosan úgy döntött, hogy nem engedelmeskedik Istennek, bűnt, halált és kárhozatot hozva az egész emberiség számára. Ezért minden emberi lény természeténél és választásánál fogva romlott bűnös, a romlottság az egész embert érinti.

Istentől védelem és mentség nélkül elidegenedve, Isten jogos haragja alatt az egész emberiségnek kétségbeesetten szüksége van a Megváltóra, hogy bocsánatot és kiengesztelődést nyerjen Istennel, különben örök kárhozatra van ítélve (1Mózes 3:1-6, Róma 3:10-19, Róma 1:18, 32).

Hisszük, hogy Jézus Krisztus a megjövendölt Szabadító, akit Isten készített fel a világ kezdete előtt. Bűn nélkül élt, de a Szentírás szerint meghalt a bűneinkért (1 Korinthus 15:3) engesztelésként értünk. Az üdvösség nem másban található, csak Őbenne, Jézus Krisztusban (ApCsel 4:12).

Jézus Krisztus kereszthalála volt az egyetlen és teljes fizetség az egész emberiség bűneiért, teljes mértékben kielégítve Isten jogos haragját minden ember iránt, aki bűnbánat és hit által elfordul a bűntől, valamint Krisztusba vetett bizalmukat. Az üdvösségkor minden ember a Szentlélek által új teremtéssé válik, Krisztus érdemei alapján igaznak nyilváníttatik Isten előtt, és Isten fogadott gyermekévé válik (Efézus 1:5).

Az igaz hívők akkor biztosak lehetnek az üdvösségben, ha kitartanak az engedelmességben és a Jézus Krisztus iránti szeretetben, és életük végéig Istent dicsőíteni akarják (Róma 8:37-39, 2 Korinthus 5:21, 1 Korinthus 12:13). Az igaz hívő folyamatos növekedésre törekszik egy hasonló élet által, mint Jézus Krisztus (Galata 4:19), eltávolodva a bűntől, és látható „gyümölcsöket” hozva mindennapi életükbe (Róma 13:13-14, Galata 5:22-24, 1 János 2:6).

De ha a hívő megtagadja hitét, vagy szándékosan bűnben él, lemondva Istennel való kapcsolatáról, bár senki sem ítélheti meg az üdvösséget Istenen kívül, az egyház nem tudja biztosítani az üdvösséget, hanem figyelmeztetést és lelkipásztori segítséget nyújt, hogy visszatérjen a hit és a bűnbánat útjára, hogy kapcsolatban legyen Istennel.

Hisszük, hogy amikor valaki Jézus Krisztusba, mint Megváltójába veti hitét, akkor Krisztus „testének”, az egyetemes Egyháznak a része, amelynek feje Jézus Krisztus.

A Szentírás azt parancsolja a hívőknek, hogy helyi szinten gyűljenek össze, hogy az imádatnak, az imádságnak, az Ige tanításának, a közösségnek, a keresztelkedésnek és az úrvacsorának szenteljék magukat, adva, szolgálva a helyi gyülekezetet személyes képességeik és lelki ajándékaik fejlesztése és használata révén, és kimenjenek a világba, hogy tanítvánnyá váljanak (Efézus 1:22-23, ApCsel 2,42-46, 1 Korinthus 14:26, Máté 28:18-20).

Valahányszor Isten népe rendszeresen találkozik ennek a parancsolatnak engedelmeskedve, az a gyülekezet helyi kifejeződését jelképezi a vének sokaságának gondos felügyelete alatt. Az egyháztagoknak szeretetben és egységben kell együttműködniük azzal a végső szándékkal, hogy megdicsőítsék Krisztust (Efézus 4:16). Az egyházat Jézus Krisztus váltotta meg Isten egyedülálló dicsőségére (Efézus 1:12, 14).

Hisszük az állam és egyház szétválasztását és bármilyen politikai, anyagi összerférhetettlenségét. Továbbá hisszük hogy az egyház feladata Isten szócsövének lenni, a mindenkori hatalom felszólítása, neki Isten-i tükörtartás az igazság és erkölcsi tisztaság tekintetébe.

Hisszük, hogy a keresztény keresztség a Krisztusban hívő ember nyilvános megvallása, aki tudatosan azonosítja magát Jézussal halálában, temetésében és feltámadásában, amelyet a vízbe való elmerüléssel és abból való feljövetellel szimbolizál.

Az Úrvacsora a hívők emlékezete Krisztus haláláról mindaddig, amíg vissza nem jön, és gondos önvizsgálatnak kell megelőznie (ApCsel 2:41, Róma 6:3-6, 1Korinthus 11:20-29). Az Úrvacsorát Jézus alapította, és tanítványainak adta. Lehetőség arra, hogy megvizsgáljuk magunkat és közösséget vállaljunk másokkal a gyülekezetben, akiknek élő és egészséges kapcsolatuk van az Úrral, és nyilvánosan megvallották vele való kapcsolatukat a keresztség által (Máté 26:26).

Hisszük hogy a keresztséget tudatos döntés alapján tudjuk választani felnőtt korban, nem tudatlan csecsemőként – ezért gyermek kereszteléseket nem végzünk de csecsemőkért minden esetben felajánló/ megáldó imát mondunk.

Hisszük, hogy minden hívő és az egész hívő közösség célja, kötelessége és kiváltsága az, hogy dicsőítse Istent azáltal, hogy tevékenyen válaszol Jézus Krisztus Nagy Küldetésének hívására, hogy tanítvánnyá tegyen minden nemzetet (Máté 28:19-20).

Hisszük, hogy a missziónak sokféle következménye és részvétele lehet, de hisszük, hogy ennek a hívásnak az elsődleges fókusza és prioritása olyan erőfeszítésekre összpontosít, amelyek megerősítik, megszilárdítják és megismétlik a Biblián alapuló gyülekezeti környezetet, amelyet Isten teremtett azok integrálására és növekedésére, akik válaszolnak az evangéliumra.

Hisszük azt is, hogy a tanítványképzés küldetése magában foglalja a gyülekezetplántálást, és hogy az egyházak arra kaptak meghívást, hogy olyan gyülekezeteket plántáljanak, amelyek maguk is gyülekezeteket alapítanak a jövő nemzedékek számára Isten dicsőségére.

Hisszük és várjuk Jézus Krisztus dicsőséges, látható, személyes visszatérését. Visszatérésének reménye létfontosságú hatással van a hívő személyes életére, szolgálatára és küldetésére (1Thesszalonika 4:13-18).

Hiszünk mind az üdvözültek, mind a nem üdvözültek testi feltámadásában. Az üdvözültek örök örömre támadnak fel egy új égen és új földön, Isten megnyilvánult jelenlétében (Apostolok cselekedetei 1:3, 9, Zsidók 7:25-26). A nem üdvözültek fel fognak támadni az ítéletre, és örök haragot fognak tapasztalni a pokolban, azon a helyen, amelyet Isten készített Sátán és démonai számára.

A Szentírás világossá teszi, hogy a világnak, amelyben élünk, fizikai és szellemi (látható és nem látható) dimenziói is vannak. Továbbá Krisztus egyháza a történelem során két fő szellemi terület között helyezkedik el: Isten munkája és befolyása, valamint Sátán munkája és befolyása között (Máté 4:8-9, Efézus 2:2, Jelenések 2:13).

A keresztény misszió magában foglalja az emberek Sátán befolyásától Istenhez való fordulását (ApCsel 26:18). Az egyház tisztában van Sátán terveivel (2 Korinthus 2:11), amelyek különböző formákban támadnak a hívők egyéneinek és közösségeinek elpusztítására (1 Péter 5:8, János 13:2).

Hisszük, hogy Sátán erői által átveheti az irányítást vagy befolyásolhatja az embereket. A hívők arra hivatottak, hogy tudatában legyenek a gonosz munkájának és erőinek, és szükség esetén az Istentől kapott módszerek és eszközök szerint harcoljanak (Efézus 6:11-12).

Hiszünk a Szentlélek közvetlen és teljes munkájában a helyi gyülekezetben. A Szentlélek az isteni közvetítő személy, aki elhozza és alkalmazza az üdvösséget az egyén életében (János 14:16-17, 16:7-13), mivel közvetlenül felelős a hívő növekedéséért és éréséért (Rómaiakhoz 8:13, 1 Péter 1:2). Ugyanakkor a Szentlélek az isteni közvetítő, aki egységet és növekedést hoz az egyház életébe (Efézus 4:3, Filippibeliekhez 2:1).

A Szentlélek működésének nyilvánvaló formája az egyházban a Szentlélek ajándékai (1 Korinthus 12, Rómaiakhoz 12, Efézus 4, 1 Péter 4). A Szellem ajándékait az igaz hívők nem tetszésük szerint kapják, hanem a Szellem által, és az Ő terve szerint, hogy másokat szolgáljon az egyházban, nem pedig a személy saját érdekei szerint (Róma 8:4-8, 1Korinthus 12:7,11).

Nyitottak vagyunk arra, hogy bibliai módon használjuk az ajándékokat a gyülekezetben, és óvatosan kezeljük őket, hogy biztosítsuk a valódi növekedést, és ne gyakoroljunk negatív hatást a gyülekezetre.